Grecsó Krisztián Mellettem Elférsz Kritika: Mellettem Elférsz · Grecsó Krisztián · Könyv · Moly
- Mellettem elférsz · Grecsó Krisztián · Könyv · Moly
- Lektűrnek túl okos | Magyar Narancs
- Revizor - a kritikai portál.
- Száz év fejremegés
- Nem csak elképzeli | Litera – az irodalmi portál
- Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz | Kortárs Online
A Mellettem elférsz zavarbaejtően személyes és kitárulkozó regény, még akkor is, hogyha egy csomó minden belőle csak kitaláció. És miközben nyakig merülsz egy másik ember családi emlékeiben, neked is eszedbe jut, nálatok vajon ez vagy az hogyan lehetett. Hogy kérte meg a nagyapád a nagymamád kezét? Mi történt vele a háborúban? Mi volt élete sikere és kudarca? Szerette a feleségét? Voltak kalandjai? Rájössz, semmit sem tudsz. Ez a regény legnagyobb erénye. A mesevilágot élvezetesebb olvasni, ez viszont jobban a húsodba vág. Dömötör Ági
Mellettem elférsz · Grecsó Krisztián · Könyv · Moly
Titokra, a valóság és a fikció közötti határ szemérmes megőrzésére utal az is, hogy Grecsó Krisztián – bár regényéhez még családfát is készített – nem árulja el hőse keresztnevét, a családtagokat pedig kizárólag az ismétlődő telepi keresztneveken említi. Sejthetjük, hogy a regényben körülírt vezetéknév – a szlávosan hangzó, idegen nyelven görögöt jelentő szó – mi lehet a valóságban, ám a megfejtés már kivezet a szépirodalomból.
Lektűrnek túl okos | Magyar Narancs
Revizor - a kritikai portál.
Apja például úgy szigeteli el magát a saját életétől, hogy szinte ki sem mozdul a szobájából, nem mellékesen alkoholbeteg. Az ő problémájáról – az eredendő túlérzékenységén, előadó-tehetségén és gyermekkori szerelmének elbeszélésén túl – ennyit jegyez csak meg: "A lakodalmat nem mi szerveztük, csak nálunk volt. Az új házban. Apám építette, tevékenyen részt vett benne, akkor még nem lehetett tudni, hiszen éppen csak elkészült, hogy erre a túlhajszolt két évre ráment az élete. " Semmi több. Mert van valami félszeg ebben a nyomozásban: a fiatal elbeszélő a legtávolabbi gyökereit (a nagyszülők életét) kezdi el kutatni, majd amikor nagybátyjának, Mártonnak megidézi a sorsát, az apjáénál megtorpan, és a regény utolsó harmadában ismét egy távoli pontot szemel ki: anyai nagyapjának, Domos tatának a történetét. Saját anyjáról és Szabolcs nevű testvéréről szinte semmi nem derül ki, holott a legközvetlenebb kapcsolataiban lett volna érdemes az eredőit szétszálaznia – ha már mindenképpen a családjában akart keresni, és nem saját magában.
Száz év fejremegés
Benedek és Sadi rendhagyó szerelmének kései záróakkordja, ahogy az elbeszélő, belesvén a már gazdátlan ház udvarára, meglátja nagybátyja diófa alá hányt cimbalmát: " Ahogy a szél verte a termést, a leeső diók ütötték a húrokat. A vihar valami ócska, szabálytalan nótát játszott; néztem, ahogy a dió meg a letörő ágak verik a húrokat. " (110. o. ) A másik nagybácsi, Márton és a nagyapa, Domos már nem ilyen szerencsések, ami az írói ábrázolás mélységét illeti. Mártonnak a sikertelen párkapcsolatokon, az alkoholizmuson és a bolondokházán kívül nincsen is egyéni sorsa. Ami körbe veszi, az ő, de igazából a hiánya mutatja meg a jellemét. Egy a sok közül, akiket az élet megcsalt, akik maguk adagolják, csöpögtetik magukba a halált. Még őrültségükben is epigonok. Domos nagyapa sorsáért azonban újólag az író-elbeszélőre terhelnénk minden felelősséget. Olyan közegben mozgatja, az ötvenes-hatvanas évek Budapestjén, amelyhez láthatóan semmi affinitása nincsen. Mintha színpadon lennénk: szocreál figurák, mállékony homlokzatú díszletek; a semmiből elővánszorgó Aczél György hitelteleníti a regény néhány elemit végzett szakiját, akinek még egy Pozsonyi úti úrinő szerelméért is meg kell küzdenie, s épp a hajdani nagy ember feltűnése játssza Domos kezére a hölgyet.
Nem csak elképzeli | Litera – az irodalmi portál
Ez már valahol a genetika és a lélektan különbségét mutatja: előbbi mintha predesztinálná az embert, aki nem tehet többet, mint elfogadja örökségét – el kell ismerni: az elfogadás változást idéz elő az ember személyiségében, nélküle nincs továbblépés. Eltekintve tőle, hogy ki mindenkiről szól a regény, és ki mindenkiről nem, akikről pedig kéne, mérgező hallgatás uralkodik ebben a családban, amire többször utal az elbeszélő, és csak a regény vége felé, a telepről elszármazott emberrel, Andorral való találkozásakor mondja ki: "Bő fél éve ismerem, de minden pillanatban számon kér, mintha a fia volnék, zsarol. Fölemeltük az Unicumot. Mégsem mondtam semmit. Nem volt kedvem Andor analizálásával elrontani a húslevest. A zellerdarabokra akartam figyelni. Az fontosabb volt, mint fölösleges konfliktusba keverni magam. Ekkor megértettem, hogy miért nem szólt az apámnak senki, hogy kivitelezhetetlen tervei vannak. Miért nem húzta vissza a bátyja, Márton, aki máskor a lelakott, bűzlő szobába is beült hozzá.
Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz | Kortárs Online
De Grecsó a három komor férfit választotta regénye tárgyául. A jelen idősíkja kicsit súlytalan marad a múlt gazdagságához képest. Szegény srác csak téblábol, jön-megy, szomorkodik, kurvázik. És nyomoz, persze, a múlttal foglalkozik. De ami az ő saját életét illeti, nem történik sok minden. Elveszített barátnőjét sem szerette igazán, később mintha újra szerelmes lenne, aztán mégsem. Ehhez képest az általa kutatott és felidézett múltban valódi tragédiák zajlanak. Nem félrement kapcsolatok, hanem valami ennél sokkal mélyebbről jövő sorsdráma rajzolódik ki a három férfi történetéből. Egy nemzetség, amely száz év fejremegésre van ítélve. Aki olvasott már Grecsót, tudja, hogy élmény olvasni a mondatait. Konkrétan érzéki élvezet olyan szavakkal találkozni, mint a tökkelütött, vagy olyan hasonlatokkal, mint a "lefetyelt, mint az éjszakára kizárt állat". Leleményes, szép magyar nyelvet használ. A Mellettem elférsz -ben egy kicsit lényegretörőbbet, csupaszabbat, mint az Isten hozott -ban, de Grecsó az Grecsó most is.
- Fony�don tal�lhat� kil�t�k
- 13 hetes magzat hol helyezkedik el hotel
- Csiky gergely színház műsora december
- Czuczor gergely bencés gimnázium és kollégium
- Száz év fejremegés
- Nem csak elképzeli | Litera – az irodalmi portál
A fiú a főváros dzsungelében rátalál nagyapja régi ismerősére (Andor), fölkeresi az immár kilencven éves (! ) Zách Évát is, hogy az olvasó számára némileg hihető forrásként szolgáljon Domos ötven évvel ezelőtti hétköznapjait illetően. Miközben elég nagy képtelenség egy tisztes matrónát félévszázaddal előbbi röpke kalandjáról faggatni, Andor már az első pillanattól kezdve az epikai folyam szervesülésének akadálya, az írói kitaláció csődje: miért jár fel hozzá, ha elviselhetetlennek tartja, unja és mindenképpen hiteltelen szemtanú a nagyapja dolgait illetően? Jól sejthetően Domosnak a genetikai permutációkon kívül kevés köze lehet mindenféle jungi archetípushoz, az elbeszélő mégis őt szemeli ki erre a nagyon is előre megtervezett szerepre. És van még egy kurva is, akibe az elbeszélő beleszeret. Randevúra hívja, ugyanoda persze, ahol nagyapja várta a közben hűtlenné lett Zách Évát. De a kimosakodott rosszlány okosabb az elbeszélőnél: mit is remélhetne egy férfiútól, akitől örökké csak szemrehányást, gyötrő féltékenységet, a sorsába való génsebészeti beavatkozást kaphatna?