Akik Már Nem Öregszenek Meg
Ez a kereszt a lelédi mezőkön az első világháborús tragédia egyik legerősebb szimbóluma. A dokufilm trailere Ahogy a komp korlátjának támaszkodva közeledtem a visegrádi part felé, ez a kereszt járt az eszemben. Ugyanis – számomra egészen meglepő módon – a magyarországi premier után egy-két nappal a visegrádi mozi is műsorára tűzte Peter Jackson Akik már nem öregszenek meg című első világháborús dokumentumfilmjét. Emlékeztem gyerekkoromból a visegrádi mozira – és a réges-rég bezárt nagymarosira –, de álmomban nem gondoltam volna, hogy még üzemelhet. Arra meg végképp nem, hogy egy ilyen filmet a magyarországi bemutatóval szinte egy időben be is mutatnak ott. Mégis így történt, és jó, hogy így történt. Most nem kezdek el keseregni amiatt, hogy a vidéki mozikért mennyire kár (nagyon), nem erről akar szólni ez az írás. Peter Jackson – aki közismerten a Gyűrűk ura című trilógia rendezője is volt – az első világháború lezárásának századik évfordulójára készítette el ezt az egészen elképesztő és egyáltalán nem szokványos dokumentumfilmet, ami nem is dokumentumfilm a szó klasszikus értelmében.
Teljes film magyarul indavideo
Egy olyan valóságként, amely bennünket, magyarokat még fájóbban érint, mint a filmben szereplő angolokat vagy németeket. Noha az Akik már nem öregszenek snittjei a francia és belga frontok infernális mindennapjaiból mutatnak részleteket, a látottak alapján a magyar néző is képet alkothat magának arról, hogyan harcoltak és szenvedtek dédapáink a balkáni vagy az olasz frontokon. Az archív hangfelvételeken megszólaló – azóta nyilván halott – veteránok elbeszéléseiben közös vonás, hogy egy katasztrofális megtévesztés áldozatai voltak. Elhitették velük, hogy valami dicsőségesnek, felemelőnek, fokozhatatlanul férfias eseménynek lehetnek a részesei. Ehelyett egyik napról a másikra a pokol bugyrainak legmélyebb tárnáiba hajították őket, a "vérszivattyú" kellős közepébe, ahol olyan borzalmak vártak rájuk, amelyekre addig a legvadabb rémálmaikban sem gondolhattak. S mindez esetünkben – Magyarország esetében – még azzal a szinte luciferi fokozással is együtt járt, hogy a rettenetes véráldozatok egyetlen "eredménye" a példátlan országcsonkítás lett, az, hogy a lelédi szülők első világháborúban meghalt hat fiának ma Szlovákiában áll a keresztje.
- Akik már nem öregszenek meg letöltés
- Akik már nem öregszenek meg film
- Az utolsó ember a földön 1 évad 1 rész
- Akik már nem öregszenek meg meg
- Acélzivatarban – az Akik már nem öregszenek meg című dokufilmről | Mandiner
- Akik már nem öregszenek meg teljes film magyarul online
- Akik már nem öregszenek meg felirat
Cabot
Peter Jackson egyedülálló dokumentumfilmet készített az első világháború brit veteránjairól. A korábban csak szemcsés, ugráló felvételeket nemcsak restaurálták, de életre is keltették. Bátran mondhatjuk, hogy így még sosem láthattuk és hallhattuk azt a háborút. Jó negyedóra után biztosan akadnak, akiken a türelmetlenséggel vegyes becsapottság érzése lett úrrá az Akik már nem öregszenek meg ( They Shall Not Grow Old) vetítésén. Bármennyire is érdekes az első világháborús veteránok visszaemlékezése arról, hogyan vonultak be, és milyen volt a kiképzés, ha közben ugyanolyan filmanyagok peregtek, amilyeneket korábban már láthattunk máshol is – oké, jobb minőségben, de nem egészen ezt ígérték. Aztán egyszer csak ugrunk száz évet az időben, pedig maradtunk az első világháború nyugati frontján, csak az addig fekete-fehér, néma képkockák hirtelen megelevenedtek: életre keltek a színek, hangokat is hallottunk, mintha csak valami frissen készült háborús filmet néznénk, pedig ezek ugyanazok a korabeli filmtekercsek voltak.
Trailer
Komolyan, már azért az egy pillanatért megérné megnézni az egész filmet, amikor hirtelen színesre és hangosra vált – ha nem lenne az egész lebilincselő úgy, ahogy van. Peter Jacksont, a legtöbbek számára A Gyűrűk Ura trilógia miatt ismert rendezőt 2015-ben bízták meg azzal, hogy az első világháború végének századik évfordulójára készítsen filmet a brit háborús múzeum (Imperial War Museum) és a BBC archívumaiban porosodó és veteránok visszaemlékezéseit tartalmazó 600 órányi hangfelvétel, illetve a mintegy 100 óra filmfelvétel felhasználásával. Végül 120 veterántól került be valamennyi hanganyag a százperces filmbe, amelyben nincsen narrátor, se szakértők nem szólalnak meg, az elejétől a végéig a nagy háború egykori katonáit halljuk beszélni, ehhez pedig mindig odaillő felvételeket válogatott a rendező. Már önmagában ez érdekes, de igazán amiatt különleges ez a film, mert a harctéri, a fronton készült felvételeket a 21. századi technológia segítségével minden szempontból nézhető élménnyé fokozzák: először is a kezdetleges, ugráló ritmusú felvételek tempóját a rendes filmekéhez igazították, majd kockánként retusálták és kiszínezték őket.
Az első világháborúról eddig számos film készült, de olyan, mint az "Akik már nem öregszenek meg", biztosan nem. Nemrég volt a magyarországi bemutatója Peter Jackson rendhagyó első világháborús dokumentumfilmjének: egyik első vetítésén jártunk. Lehet már vagy tizenöt éve annak, hogy egy Ipoly-parti sátorozáskor a feleségemmel és a kutyánkkal átgázoltunk a nyaranta általában térdig érő "hajózható határfolyón" és elindultunk felfedezni a túlpartot. Semmi máshoz nem hasonlítható érzés volt "büntetlenül" átkelni egy határfolyón. Nem kellett attól tartanunk, hogy az ártéri erdő fái közül egyszer csak kilép majd egy határőr és nekünk szegezett géppisztollyal bekísér minket a legközelebbi laktanyába. Ettől még persze volt bennünk némi feszültség, talán a régi reflexek léptek működésbe, ki tudja. Egy szál gatyában, térdig iszapos lábbal kódorogni egy másik országban azért mégsem olyan magától értetődő. Még akkor sem, ha az Ipoly túlpartját képtelen voltam – és vagyok – másik országként értelmezni.
Youtube
Nincs még külön narráció sem, nem is kell, a képek és az elmesélt sztorik annyira önmagukért beszélnek, hogy egy esetleges alámondás csak rontana a hatáson. A dokumentumfilm talán nem is igazán helytálló ebben az esetben, a háborús reality talán inkább, a szónak nem elcsépelt és lejáratott értelmében. A látvány töménysége és a technikai felújítás zsenialitása egyszerre okoz óriási élményt és egyre nagyobb lehangoltságot. Látni a tréfálkozó, pihenő katonákat, akik talán még nem tudják (de a néző igen), hogy a biztos halálba indulnak a következő rohammal, sok minden, csak nem klasszikus moziélmény. És hogy kétségeink se legyenek, Jackson megmutatja a holttesteket is, ugyanazzal a technikával, ahogy a cigarettára gyújtó bakát: hagyva a képet mesélni. Minden szuperprodukciónál nagyobb a hatása, s nem csak az akkor és ott harcolóknak állít méltó emléket, de bennünket, mai nézőket is megtanít arra, amelyre az írott szó és a hangzatos reklámmondatok sem képesek. Tiszteletre és emlékezésre. A digitalizálás révén Jackson filmjével egy teljesen új világba nyerhetünk bepillantást.
(A címbeli mondatot is egy haldokló német katonától idézte az őt megitató angol ellenfele. ) A filmben hallható brit veteránok kifejezett rokonszenvvel beszélnek a halálos ellenségeikről, akikkel voltaképpen az égvilágon semmi bajuk nem volt, de mire ez számukra kiderült, már nem volt mit tenni, ölni kellett, ha valahogy haza akartak térni. Döbbenetes hallani azt a hisztériát, amely a háború előtt kerítette hatalmába a briteket (meg persze az összes többi résztvevőt), ahogy jobb sorsra érdemes tizenévesek ezrei hazudják magukat évekkel idősebbnek, csak hogy ki nem maradjanak a nagy buliból, aminek a háború távolról tűnt, nők pedig a gyávaság jelét, fehér tollat osztogatnak a polgári ruhás férfiaknak a londoni utcákon. (Mindez különösen elgondolkodtató most, amikor a brit nacionalista bulvársajtó, amely egy focimeccs miatt is képes újra visszatérni a háborús narratívához, néha a brexit miatt is közel hasonló hangnemben uszít az Európai Unió ellen. ) De az igazán kijózanító az, ahogy a fegyverszünet életbe lépésével a katonák nem örülnek látványosan, inkább úgy érzik, mintha hirtelen megszűnt volna a munkahelyük.
Magyar szinkron
Jobb híján nevezzük mégis dokumentumfilmnek, mert mégis ehhez a műfajhoz áll a legközelebb. (Fotó: Pannonia Entertainment) A film a jól ismert eszköztárral indul, korabeli felvételeket látunk, mai szemmel viccesnek tűnő, túl gyorsan mozgó alakokkal, miközben első világháborús angol veteránok hatvanas években rögzített visszaemlékezéseit hallgatjuk, hogy mennyire nem tudtak semmit arról, hová is igyekeztek olyan lelkesen. Mert a megszólalók szinte mindegyike arról számolt be: alig várta, hogy végre a frontra kerülhessen. Tizenhat éves gyerekek hazudták tizenkilencnek magukat, csak hogy bevonulhassanak. Annyira nem tudtak semmit a minden addiginál pusztítóbb és brutálisabb háborúról (honnan tudhattak volna), illetve olyan hatékonyan sulykolták beléjük, hogy egy rövid és dicsőséges hadjárat résztvevői lesznek, hogy szinte valamiféle mókaként fogták fel az egészet. Mintha egy kissé elhúzódó cserkésztáborba kaptak volna meghívót. A másik oldalról (német részről) hasonló hangulatról és atmoszféráról számol be például a kiváló német író, Ernst Jünger Acélzivatarban című regényében, ami az első világháború egyik irodalmi alapműve.
Bár egyáltalán nem biztos, hogy ezt a látványt sokáig akarjuk nézni. Fájdalma szívbe markoló, empátiánk teljes, a film végi elnémulásunk pedig teljesen jogos. Akik már nem öregszenek meg (They Shall Not Grow Old) Rendező: Peter Jackson Vágó: Jabez Olssen Videó
