Csokonai Vitéz Mihály A Tihanyi Ekhóhoz, Csokonai Vitéz Mihály: A Tihanyi Ekhóhoz (Verselemzés) - Verselemzes.Hu
- Csokonai Vitéz Mihály - A TIHANYI EKHÓHOZ
- Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi ekhóhoz | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár
- Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi Ekhóhoz (verselemzés) - verselemzes.hu
- Elemzés
- Magyar k�lt�k 18. sz�zad
A szerelmi csalódáson túl számos egyéb kudarc is nyomasztotta: barátai elfordultak tőle, költői próbálkozásai sikertelenségre voltak ítélve (Pozsonyban kiadott lapja is csődbe ment), a nemesek, főurak, akik között a Debrecenből való kicsapatása után élt, s akiknek kegyeit megélhetése érdekében keresni kénytelen volt, nem tudták érdeme szerint értékelni őt és költészetét. A versben megjelenő panaszáradat oka nem is annyira Lilla volt, hanem egész életének kilátástalansága, reménytelen helyzete, hiszen a szerelem elvesztése már csak az utolsó csepp volt a pohárban. Való igaz, hogy az emberek közönye miatt elárulva érezte magát, de azért ez a bánat már régóta ott szunnyadhatott a lelkében, s nem lehet egyszerűen az emberek csalárdságára redukálni. Valamiféle egyetemes veszteségélmény tör fel belőle, de minden vádaskodás vagy lázongás nélkül: csupán a csendes belenyugvás fájdalmát érezzük. A vers legelső változata 1796-ból vagy 1798-ból való (a pontos év egyelőre vita tárgya), s A füredi parton címet viseli.
Csokonai Vitéz Mihály - A TIHANYI EKHÓHOZ
miket kell érzenem, Amidőn már ők is végre Úgy rohannak rám, mint ellenségre, Bár hozzájok hív valék. Nincsen, aki lelkem vígasztalja, Oly barátim nincsenek; Vállat rándít, aki sorsom hallja; Már elhagytak mindenek. Nincsen szív az emberekbe: Hadd öntsem ki hát vaskebletekbe Szívem bús panasszait. Lilla is, ki bennem a reménynek Még egy élesztője volt, Jaj, Lillám is a tiran törvénynek S a szokásnak meghódolt. Hogy vagy most te, áldott lélek? Én ugyan már elhagyatva élek A tenger kínok között. Óh, van-é még egy erémi szállás, Régi barlang, szent fedél, Melyben egy bőlcs csendes nyugtot, hálást E setét hegyekben lél? Hol csak egy kő lenne párna, Hol sem ember, sem madár nem járna, Mely megháborítana. Abban, gondolom, hogy semmi jussal Ellenkezni nem fogok, Hogyha én egy megvetett virtussal Itt egy kőben helyt fogok, S e szigetnek egy szögében, Mint egy Russzó Ermenonvillében, Ember és polgár leszek. Itt tanúlom rejtek érdememmel Ébresztgetni lelkemet. A természet majd az értelemmel Bőlcsebbé tesz engemet.
Csokonai Lilla elvesztése után, később újra elővette, átdolgozta, s már átdolgozott formájában, új címmel került be a költemény a Lilla-dalok közé 1803-ban (eredetileg nem Lilla, hanem Rozália – Rózsi – neve szerepelt a műben, akit a szakirodalom egy Veszprémi Juliska nevű hölggyel, a költő mesterének, Földi Jánosnak feleségével azonosít). Most olvassuk végig a verset! A tihanyi Ekhóhoz Óh, Tihannak rijjadó leánya! Szállj ki szent hegyed közűl. Ím, kit a sors eddig annyit hánya, Partod ellenébe űl. Itt a halvány holdnak fényén Jajgat és sír elpusztúlt reményén Egy magános árva szív. Míg azok, kik bút, bajt nem szenvednek A boldogság karjain, Vígadoznak a kies Fürednek Kútfején és partjain; Addig én itt sírva sírok. És te, Nimfa! amit én nem bírok, Verd ki zengő bérceden. Zordon erők, durva bércek, szírtok! Harsogjátok jajjaim! Tik talám több érezéssel bírtok, Mintsem embertársaim, Kik keblekből számkivetnek És magok közt csúfra emlegetnek Egy szegény boldogtalant. Akik hajdan jó barátim voltak Még felkőltek ellenem, Űldözőim pártjához hajoltak: Óh!
Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi ekhóhoz | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár
A másik történet szerint Ekhó gyönyörű nimfa volt, aki az erdő mélyén lakott és csak a zenének élt, ami miatt minden szerelmet visszautasított. Közönye miatt Pán isten megharagudott rá, s követőivel, a pásztorokkal együtt Ekhóra támadt és darabokra tépték, majd darabjait szétszórták az egész világon. Gaia, a föld istennője megsajnálta Ekhót és befogadta saját testébe. A szomorú nimfa továbbra is a zene után vágyakozott, de erejéből csak arra futotta, hogy ismételgesse az emberek szavait: ezért van visszhang mindazokon a helyeken, amerre Ekhó darabjait szétszórták. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Csokonai Vitéz Mihály: A tihanyi Ekhóhoz (verselemzés) - verselemzes.hu
Itt tanúlom rejtek érdememmel A természet majd az értelemmel Bőlcsebbé tesz engemet. Távol itt, egy más világban, Egy nem esmért szent magánosságban Itt halok meg. E setét erdőben A szomszéd pór eltemet. Majd talám a boldogabb időben S amely fának sátorában Áll egyűgyű sírhalmom magában, Szent lesz tisztelt hamvamért. Szent lesz tisztelt hamvamért.
Elemzés
Távol itt, egy más világban, Egy nem esmért szent magánosságban Könnyezem le napjaim. Itt halok meg. E setét erdőben A szomszéd pór eltemet. Majd talám a boldogabb időben Fellelik sírhelyemet: S amely fának sátorában Áll egyűgyű sírhalmom magában, Szent lesz tisztelt hamvamért. A címben olvasható Ekhó egy megszemélyesített fogalom: egyrészt a visszhangról van szó (a kis betűvel írt ekhó jelentése visszhang), másrészt egy mitológiai alak ról, Ekhó ról. Nagy betűvel írva ugyanis Ekhó a görög mitológiában a visszhang nimfája, akinek két története ismert: az egyik szerint Ekhó csacsogásával elvonta Héra figyelmét a főisten, Zeusz szerelmi kalandjairól, ezért Héra azzal büntette, hogy örökké mások mondatait kelljen ismételgetnie, s még azoknak is csak a végét tudja kimondani. Ezután Ekhó beleszeretett a hiú Nárciszba, aki saját magába volt szerelmes, így a szépséges nimfáról tudomást sem vett. Egyszer egy tó partján ülve Nárcisz addig nézegette saját tükörképét, míg meg nem halt, Ekhó pedig a reménytelen szerelem okozta bánatában felemésztődött, elsorvadt, és csak a hangja maradt meg: így alakult ki a visszhang.
Lilla is, ki bennem a rem�nynek M�g egy �leszt�je volt, Jaj, Lill�m is a tiran t�rv�nynek S a szok�snak megh�dolt. Hogy vagy most te, �ldott l�lek? �n ugyan m�r elhagyatva �lek A tenger k�nok k�z�tt. �h, van-� m�g egy er�mi sz�ll�s, R�gi barlang, szent fed�l, Melyben egy b�lcs csendes nyugtot, h�l�st E set�t hegyekben l�l? Hol csak egy k� lenne p�rna, Hol sem ember, sem mad�r nem j�rna, Mely megh�bor�tana. Abban, gondolom, hogy semmi jussal Ellenkezni nem fogok, Hogyha �n egy megvetett virtussal Itt egy k�ben helyt fogok, S e szigetnek egy sz�g�ben, Mint egy Russz� Ermenonvill�ben, Ember �s polg�r leszek. Itt tan�lom rejtek �rdememmel �bresztgetni lelkemet. A term�szet majd az �rtrelemmel B�lcsebb� tesz engemet. T�vol itt, egy m�s vil�gban, Egy nem esm�rt szent mag�noss�gban K�nnyezem le napjaim. Itt halok meg. E set�t erd�ben A szomsz�d p�r eltemet. Majd tal�m a boldogabb id�ben Fellelik s�rhelyemet: S amely f�nak s�tor�ban �ll egy�gy� s�rhalmom mag�ban, Szent lesz tisztelt hamvam�rt.
Magyar k�lt�k 18. sz�zad
- Kathy reichs temperance brennan sorozat 1
- Cseh autópálya matrica vásárlás mol benzinkút k
- Nem indul el a laptop, miért? Sürgős!
- Karcher k 3 home t50 magasnyomású most serial
- Nem tudom az életemet hol rontottam én el
- Beutalás munkaköri orvosi alkalmassági vizsgálatra
- Mia és én, Mesefilmek - ingyen nézhető online rajzfilmek és animációs mesék nagy mennyiségben, nem csak gyerekeknek Oldal 2 - - mesefilmek.hu
- Női kézilabda vb 2019 selejtező
- Így tud más eszközöket vezeték nélkül tölteni a Mi 9 Pro 5G - Xiaomilife
- Nap nap után teljes film letöltés gratis
- Csokonai Vitéz Mihály - A TIHANYI EKHÓHOZ
A 3. versszak�t�l a 6. -ig panasz�radat�t r�szletezi, megrend�t� gondolatokban vall a k�z�letben elszenvedett s�relmeir�l, valamint mag�n�leti z�tonyra fut�s�r�l. S�lyos t�rsadalmi kritika tapasztalhat� ebben a gondolati egys�gben, melyben leleplezi az embert�rsak �rzelmi k�z�mb�ss�g�t. F�jdalmas t�ny sz�m�ra, hogy m�g a zordon erd�k �s a durva b�rcek is t�bb �rz�ssel rendelkeznek, mint saj�t embert�rsai. Bar�tai ellens�gg� v�l�s�t vallja meg �szint�n, majd �rzelmi k�ts�gbees�se tet�fok�n hangs�lyozza: �Nincsen sz�v az emberekbe��. A nincsen sz� h�romszori ism�tl�se ennek a kifakad�snak a nyomat�kos�t�s�t szolg�lja. Mag�n�leti mag�ny�t is kifejez�sre juttatja 6. str�f�j�ban. Nagy lelki er�re vall, hogy a szak�t�s ut�n is elragadotts�ggal teli jelz�kkel illeti meg Lill�t, �s boldogtalans�g��rt nem a kor t�rsadalmi szok�sait, zsarnoki t�rv�nyeit hib�ztatja. Szeml�letes kifejez�eszk�zei, alliter�ci�i, tiran t�rv�ny, k�nok k�z�tt, melyek az alkot�s akusztikai hat�s�t emelik. A 7. versszakt�l a 10. versszakig a term�szet megnyugtat� mened�ke, b�k�je, oltalmaz� nyugalma ker�l az �br�zol�s k�z�ppontj�ba, �s a l�rai �n Rousseau-hoz hasonl�an szent mag�nyoss�gban szeretne �lni.